ponthalmazt értjük. Az xi a beosztás egy osztópontja, az [xi−1;xi] a beosztás egy részintervalluma, ∣∣d∣∣:=max{x1−x0,x2−x1,…xn−xn−1} a beosztás finomsága.
Megjegyzés
A d2 a d1 beosztás továbbosztása, ha d1⊂d2. A d1∪d2 a két beosztás egyesítése. Azt mondjuk, hogy a d2 beosztása finomabb, mint a d1, ha ∣∣d2∣∣<∣∣d1∣∣.
Megjegyzés
Legyen (dk), ahol k∈N, az [a;b] intervallum beosztásának egy sorozata. A (dk)-t egy normális beosztás sorozatnak hívjuk, ha ∣∣dk∣∣→0, ha k→∞. A (dk) normális beosztás sorozatot minden határon túl finomodó beosztás sorozatnak is nevezzük.
Definíció 7.4 [ Alsó és felső integrálközelítő összeg ]
Legyen f:[a;b]→R korlátos függvény, valamint d a függvény értelmezési tartományának egy beosztása,
Definíció 7.6 [ Darboux-féle alsó és felső integrál ]
Legyen f:[a;b]→R korlátos függvény.
Az I:=sup{s(f,d)} valós számot az f függvény Darboux-féle alsó integráljának mondjuk. Jele:
I=∫abf.
Az I:=inf{S(f,d)} valós számot az f függvény Darboux-féle felső integráljának mondjuk. Jele:
I=∫abf.
Definíció 7.7 [ Riemann-integrálhatóság ]
Az f függvényt Riemann-integrálhatónak nevezzük [a;b]-n, ha a Darboux-féle alsó és felső integrálja az [a;b] intervallumon egyenlő. Ezt a közös értéket az f függvény Riemann-integráljának mondjuk. Jele:
I=I=I=∫abf
ahol I és I a függvény alsó és felső Darboux integrálja.
Tétel 7.1
Legyen f:[a;b]→R korlátos függvény, ekkor ∀ε>0 esetén ∃δ(ε), hogy ha az [a;b] intervallum egy beosztására teljesül, hogy ∣∣d∣∣<δ(ε), akkor:
0<I=∣s(f,d)−I∣<ε,
0<I=∣S(f,d)−I∣<ε,
ahol I és I a függvény alsó és felső Darboux integrálja.
Megjegyzés
Ha az f:[a;b]→R függvény korlátos, (dk) pedig az [a;b] intervallum normál beosztása, akkor
k→∞lims(f,dk)=I
k→∞limS(f,dk)=I
Megjegyzés
Ha az f:[a;b]→R függvény Riemann-integrálható az [a;b] intervallumon, (dk) normális beosztássorozat, (tk) pedig tetszőleges körbeeső érték vektor, akkor
σ(f,dk,tk)→I=I=∫abf, ha k→∞.
Megjegyzés
Riemann-integrálhatóság jelölése:
R[a;b]={f:[a;b]→R, f Riemann-integraˊlhatoˊ az [a;b]-n}.
Tétel 7.2 [ Első kritérium (oszcillációs összeggel) ]
Legyen f:[a;b]→R korlátos függvény, f∈R[a;b] akkor és csak akkor, ha ∀ε>0 esetén létezik olyan d beosztása az [a;b] intervallumnak, hogy o(f,d)<ε.
Tétel 7.3 [ Második kritérium (integrálközelítő összeggel) ]
Legyen f:[a;b]→R korlátos függvény, f∈R[a;b] akkor és csak akkor, ha ∃I⊂R, hogy ∀ε esetén ∃δ(ε), hogy ha ∣∣dk∣∣<δ(ε), t(t1,t2,…,tn) tetszőleges közbeeső érték vektor, akkor ∣σ(f,dk,tk)−I∣<ε.
Tétel 7.4 [ Harmadik kritérium (normális beosztás sorozattal) ]
Legyen f:[a;b]→R korlátos függvény, f∈R[a;b] akkor és csak akkor, ha ∀(dk) és ∀(tk) esetén:
(dk) konvergens, valamint k→∞limσ(f,dk,tk)=∫abf.
Tétel 7.5 [ Monoton függvény integrálhatósága ]
Korlátos, zárt intervallumon monoton függvény ott Riemann-integrálható.
Tétel 7.6 [ Korlátos függvény integrálhatósága ]
Korlátos, zárt intervallumon folytonos függvény ott Riemann-integrálható.
Definíció 7.8 [ Nullmértékű halmaz ]
Egy H⊂R halmazt Lebesgue szerint nullmértékűnek nevezünk, ha lefedhető megszámlálhatóan sok tetszőlegesen kicsi összhosszúságú intervallumrendszer uniójával, azaz ∀ε>0 esetén ∃Ik, ahol k∈A (megszámlálható halmaz), hogy
H⊂k∈A⋃Ikeˊs k∈A∑∣Ik∣<ε.
Nullmértékű halmazok tulajdonságai:
véges halmaz Lebesgue szerint nullmértékű,
megszámlálhatóan végtelen halmaz Lebesgue szerint nullmértékű,
létezik kontinuum számosságú Lebesgue szerint nullmértékű halmaz, (pl. Cantor-féle halmaz,)
Lebesgue szerint nullmértékű halmaz minden részhalmaza is nullmértékű,
megszámlálhatóan sok Lebesgue szerint nullmértékű halmaz uniója ugyancsak Lebesgue szerint nullmértékű.
Tétel 7.7 [ Lebesgue tétele ]
Egy zárt intervallumon korlátos függvény ott Riemann-integrálható akkor és csak akkor, ha a függvény egy Lebesgue szerint nullmértékű halmaz pontjaitól eltekintve folytonos, ilyenkor azt is mondjuk, hogy a függvény majdnem folytonos.
Tétel 7.8 [ A Riemann-integrál tulajdonságai ]
Ha f,g∈R[a;b], λ∈R, c∈(a;b), akkor
additív:
∫abf+gdx=∫abfdx+∫abgdx,
homogén:
∫abλ⋅fdx=λ⋅∫abfdx,
additív az integrációs intervallumra:
∫abfdx=∫acfdx+∫cbfdx.
Tétel 7.9 [ Integrálszámítás alaptétele ]
Ha f∈R[a;b], valamint f korlátos (∀x∈[a;b] esetén m≤f(x)≤M), akkor
Ha f:[a;b]→R folytonos az [a; b] intervallumon, akkor ∃c∈[a;b] hogy:
∫abf=f(c)⋅(b−a).
A Newton-Leibniz-formula
Definíció 7.9
Ha f∈R[a;b], akkor
∫aaf:=0eˊs ∫abf=−∫baf.
Definíció 7.10 [ Területmérő függvény ]
Az f függvény területmérő függvénye:
F(x):=∫axf(t)dt.
Tétel 7.11
Legyen f∈R[a;b] és F az f függvény területmérő függvénye, akkor F egyenletesen folytonos az [a;b] intervallumon és ha f folytonos az x pontban és F differenciálható az x pontban, akkor F′(x)=f(x).
Tétel 7.12 [ Newton-Leibniz-formula ]
Legyen f∈R[a;b]F:[a;b]→R folytonos az [a;b]-n és differenciálható az (a;b)-n, valamint F′(x)=f(x)∀x∈[a;b], ekkor
∫abf(x)dx=F(b)−F(a)=F(x)ab=[F(x)]ab.
Megjegyzés
Ha az G függvény az f függvény primitív függvénye, akkor az alábbi egyenlőség is igaz:
G(b)−G(a)=∫abf(x)dx.
Tétel 7.13 [ Helyettesítéses integrálás ]
Tegyük fel, hogy g:[a;b]→[c;d] és f:[c;d]→R, továbbá g′(x) folytonos az [a;b]-n f pedig folytonos a [c;d]-n. Ekkor:
∫abf(g(x))⋅g′(x)dx=∫g(a)g(b)f(t)dt.
Improprius integrál
Definíció 7.11 [ Impropius Riemann-integrál ]
Legyen a,b∈Rb, a<b, és tegyük fel, hogy ∀[x;y]⊂(a;b) esetén f∈R[x;y] (x,y∈R), és ∃c∈(a;b), hogy
x→alim∫xcf(t)dteˊs y→blim∫cyf(t)dt
határértékek végesek, ekkor az
I=x→alim∫xcf(t)dt+x→blim∫cxf(t)dt
összeget az f függvény improprius integráljának nevezzük az [a;b]-n.
Azt is mondjuk, hogy az f függvény improprius Riemann-integrálja konvergens az (a;b)-n.
Ha az első feltétel teljesül, viszont a határértékek divergensek, akkor az f függvény improprius Riemann-integrálja divergens.
Megjegyzés
Az integrál értéke nem függ c megválasztásától.
Megjegyzés
Ha az f nem korlátos a γ∈(a;b) pont környezetében, akkor az [a;b]-t két részre bontjuk úgy, hogy γ osztópont legyen: