6.4Differenciálható függvények vizsgálata
Tétel 6.8
Ha f:I⊂R→R differenciálható a J⊂I intervallumon, akkor ahhoz, hogy f a J-n monoton növekvő legyen, szükséges és elégséges feltétel, hogy ∀x∈J esetén f′(x)≥0 fennálljon.
Tétel 6.9
Ha f:I⊂R→R differenciálható a J⊂I intervallumon, akkor ahhoz, hogy f a J-n monoton csökkenő legyen, szükséges és elégséges feltétel, hogy ∀x∈J esetén f′(x)≤0 fennálljon.
Megjegyzés
Ha f′(x)≥0 ∀x∈J esetén és véges sok pont kivételével f′(x)≥0, akkor f a J intervallumon szigorúan monoton növekvő.
Tétel 6.10
Ha f a J intervallumon differenciálható, akkor ahhoz, hogy a J-n konvex legyen, szükséges és elégséges feltétel, hogy f′(x) a J-n monoton növekvő legyen.
Tétel 6.11
Ha f a J intervallumon differenciálható, akkor ahhoz, hogy a J-n konkáv legyen, szükséges és elégséges feltétel, hogy f′(x) a J-n monoton csökkenő legyen.
Tétel 6.12
Ha f a J-n kétszer differenciálható, akkor ahhoz, hogy itt konvex legyen, szükséges és elégséges feltétel, hogy f′′(x)≥0 ∀x∈J.
Tétel 6.13
Ha f a J-n kétszer differenciálható, akkor ahhoz, hogy itt konkáv legyen, szükséges és elégséges feltétel, hogy f′′(x)≤0 ∀x∈J.
Tétel 6.14 [ Taylor-formula ]
Legyen f [a;b] →R és n természetes szám, tegyük fel, hogy f(n) folytonos az [a;b] intervallumon és differenciálható az (a;b) intervallumon, ekkor ∀x és α∈[a;b] mellett ∃ξ x és α között úgy, hogy
f(x)=k=0∑nk!f(k)(α)⋅(x−α)k+(n+1)!f(n+1)(ξ)⋅(x−α)n+1.
Definíció 6.11 [ Szélsőérték számítás ]
Legyen f I⊂R→R és a∈I, azt mondjuk, hogy:
Megjegyzés
Zárt intervallumon valós értékű folytonos függvény felveszi a szuprémumát, illetve infimumát függvényértékként.
Tétel 6.15 [ Szélsőérték létezésének szükséges feltétele ]
Ha f: I∈R→R differenciálható I-n és f-nek az α∈intI pontban szélsőértéke van, akkor f′(α)=0.
Tétel 6.16 [ Szélsőérték létezésének elégséges feltétele ]
Ha f:I∈R→R differenciálható I-n és f-nek az α∈intI, akkor ha ∃r>0, hogy:
-
f′(x)≥0, ha x∈(α−r;α) és f′(x)≤0, ha x∈(α;α+r),
akkor f-nek lokális maximuma van α-ban,
-
f′(x)≤0, ha x∈(α;α+r) és f′(x)≥0, ha x∈(α−r;α),
akkor f-nek lokális minimuma van α-ban.
Tétel 6.17
Legyen f [a;b]→R a-ban jobbról, b-ben balról differenciálható függvény.
-
Ha f′(b)>0, akkor f-nek b-ben szigorú helyi maximuma van.
-
Ha f′(b)<0, akkor f-nek b-ben szigorú helyi minimuma van.
-
Ha f′(a)>0, akkor f-nek a-ban szigorú helyi minimuma van.
-
Ha f′(a)<0, akkor f-nek a-ban szigorú helyi maximuma van.
Tétel 6.18
Legyen f:I⊂R→R, n>1-szer differenciálható I-n, α∈intI, ha
f′(α)=f′′(α)=⋯=f(n−1)(α)=0eˊsf(n)(α)=0,akkor, ha
-
n páratlan, akkor nincs szélsőérték α-ban,
-
n páros, akkor van szélsőérték α-ban, és
-
f(n)(b)>0 esetén lokális minimuma van,
-
f(n)(b)<0 esetén lokális maximuma van.
Tétel 6.19
Legyen f:I⊂R→R, n>1-szer differenciálható az I-n, α∈intI, valamint
f′(α)=f′′(α)=⋯=f(n−1)(α)=0eˊsf(n)(α)=0,akkor, ha
-
f(n)(b)>0 és n páratlan, akkor szigorú helyi maximuma van b-ben,
-
f(n)(b)>0 és n páros, akkor szigorú helyi minimuma van b-ben.
Definíció 6.12
Legyen f:I→R és α∈intI, α-t f inflexiós pontjának mondjuk, ha ∃δ>0, hogy f függvény (α,α+δ) intervallumon konvex és az (α−δ,α) intervallumon konkáv, vagy ha (α,α+δ) intervallumon konkáv és az (α−δ,α) intervallumon konvex.
Megjegyzés
Ha f kétszer differenciálható és α inflexiós pont, akkor f′′(α)=0.
Definíció 6.13
Ha van olyan y=A⋅x+B lineáris függvény, melyre
x→∞limf(x)−(A⋅x+B)=0, vagy x→−∞limf(x)−(A⋅x+B)=0,akkor az y=A⋅x+B egyenest az f függvény aszimptotájának nevezzük.
Megjegyzés
Aszimptota létezésének szükséges feltétele:
Ha f-nek létezik a fenti definícióban szereplő aszimptotája, akkor
x→∞limxf(x)=A,vagyx→−∞limxf(x)=A.(A∈R)
Megjegyzés
Aszimptota létezésének elégséges feltétele:
x→∞lim(f(x)−A⋅x)vagyx→∞lim(f(x)−A⋅x)határérték végessége, ami a B értékét adja.
Tétel 6.20 [ L'Hôpital-szabály ]
Legyenek f és g differenciálhatóak az α∈Rb pont egy környezetében (α-ban nem szükségképpen), továbbá g(x)=0 és g′(x)=0 és
x→αlimf(x)=x→αlimg(x)=0, vagyx→αlim∣f(x)∣=x→αlim∣g(x)∣=∞,ekkor, hax→αlimg′(x)f′(x)=B, akkor x→αlimg(x)f(x)=B.